Bemutatkoznak a betontörőgépek főbb típusai
Mivel a természetben előforduló ásványok, illetve az újrahasznosításra kerülő építési törmelékek mérete többnyire nem olyan, hogy azokat azonnal fel lehessen használni az építkezésekhez, ezért először megfelelő méretűvé kell alakítani őket törés segítségével. Ehhez a művelethez ma már többféle működési elvű gép áll rendelkezésre.
A különböző törőberendezések eltérő anyagok és felhasználási célok esetén bizonyulnak ideális választásnak. A megfelelő technológia kiválasztása jelentősen befolyásolja a végtermék minőségét, a termelékenységet és az üzemeltetési költségeket.
Pofás törőgépek
Ahogyan a nevük is utal rá, ezek a gépek két törőpofával rendelkeznek, amelyek felaprítják a közéjük kerülő anyagokat. A töret méretét az alsó résnyílás határozza meg. A működési mechanizmusuk két típusra osztja őket, így léteznek egyszerű és összetett lengőmozgású, más néven kétingás és egyingás gépek.
Mivel másképpen mozognak, így értelemszerűen a törés során eltérő módon aprítanak. A kétingás gépek esetében az anyagot elsősorban összenyomják, amelyből a töret szabálytalan alakja következik. Az egyingás gépek a nyomás mellett nyíró és dörzsölő mozdulatokat is végeznek, így a keletkező szemcsék alakja közelebb áll az ideális formához.
A pofás törőket elsősorban elsődleges törésre alkalmazzák, amikor nagy méretű beton- vagy kőzettömbök feldolgozása a feladat.
Kúpos törőgépek
Ezek a szerkezetek főként nyomó igénybevétellel végzik az aprítást, amelyet egy álló és egy excenteres perselyen keresztül mozgatott forgó kúp segítségével érnek el. Az excenter olyan tárcsa, amelynek forgástengelye nem esik egybe a geometriai középpontjával, így a forgó mozgásból lengő mozgás jön létre.
Nagy előnyük a pofás törőgépekkel szemben, hogy folyamatos üzemben dolgoznak, nem pedig ciklikusan. Megkülönböztetünk meredek és lapos dőlésszögű kúpos törőket. A meredek dőlésszögű gépek durvább aprítást végeznek, míg a laposabb kialakítású berendezések egyenletesebb szemcseeloszlású végterméket állítanak elő.
A kúpos törők elsősorban másodlagos és harmadlagos aprítási feladatoknál terjedtek el, különösen a bányászatban és a nagyobb kőfeldolgozó üzemekben.
Vízszintes tengelyű rotoros törőgépek
Ez a típus egy vízszintes tengely körül forgó törőelemmel, ütközések segítségével dolgozza fel a kőzeteket és a bontási anyagokat. A feldolgozandó anyag gravitációs úton jut a törőtérbe, ahol a nagy sebességgel forgó rotor felgyorsítja és az ütközőlemezekhez csapja.
A röpítő törőgépeknél a törőelemek mereven vannak rögzítve a rotorhoz, míg a kalapácsos törőknél csuklós kapcsolatot alkalmaznak. Az utóbbiaknál különösen fontos szempont a kopóelemek élettartama, ezért gyakran megfordítható kivitelben készülnek.
A rotoros törőgépek nagy előnye, hogy jó szemalakú végterméket állítanak elő, ezért a bontási hulladékok és a vasbeton szerkezetek feldolgozásánál kifejezetten elterjedtek. A korszerű mobil betondaráló gépek jelentős része is ezt a technológiát alkalmazza.
Függőleges tengelyű rotoros törőgépek
A függőleges tengelyű rotoros törők esetében a beadagolt anyagot egy nagy fordulatszámú rotor gyorsítja fel. A centrifugális erő hatására a kőzetdarabok egymással, illetve a törőtérben található anyagréteggel ütköznek.
Ennek a megoldásnak az egyik legnagyobb előnye, hogy a kopás mértéke kisebb lehet, mivel a törés jelentős része kőzet-kőzet ütközés során következik be, nem pedig közvetlenül a gép alkatrészeivel érintkezve.
A függőleges tengelyű törőgépeket elsősorban akkor alkalmazzák, amikor kiemelten fontos az egyenletes szemalak és a jó minőségű végtermék előállítása.
A különböző törőgéptípusok mindegyike fontos szerepet tölt be az építőiparban, a bányászatban és a bontási hulladékok feldolgozásában. A megfelelő technológia kiválasztása minden esetben a feldolgozandó anyag tulajdonságaitól, a kívánt végterméktől és a projekt méretétől függ.
