Építési-bontási hulladékok fajtái
A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény szerint építési-bontási hulladéknak minősül minden olyan hulladék, amely az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben meghatározott építési tevékenységből származik.
Az építési-bontási hulladékok kezelése ma már nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kiemelt jelentőségű. A korszerű hulladékgazdálkodási szemlélet célja, hogy a bontásból és építési tevékenységekből származó anyagok minél nagyobb arányban kerüljenek vissza az építőipari felhasználás körforgásába.
Csoportosítás
A fent említett hulladékokat 8 csoportba sorolhatjuk, úgy mint kitermelt talaj, betontörmelék, aszfalttörmelék, fahulladék, fémhulladék, műanyag hulladék, vegyes építési és bontási hulladék, illetve ásványi eredetű építőanyag-hulladék.
A gyakorlatban a legnagyobb mennyiségben jellemzően a kitermelt földanyag, a beton- és aszfalttörmelék keletkezik. Ezek megfelelő feldolgozással és minősítéssel jelentős részben újrahasznosíthatók, így csökkenthető a lerakásra kerülő hulladék mennyisége és a természetes nyersanyagok felhasználása.
Hogyan kezeljük?
Amennyiben bármely, az előbb felsorolt csoportba tartozó hulladék mennyisége meghaladja a rendeletben előírt szintet, az építtető köteles azt elkülönítetten gyűjteni a szállításig, melynek a keletkezés helyén vagy egy hulladékkezelő létesítményben kell eleget tennie. Az elkülönített hulladékot az építtető az építkezés során felhasználja vagy hulladékkezelőnek adja át.
Az épületbontás során keletkező építési és bontási hulladék anyagában történő hasznosítása céljából a hulladékokat előzetesen kezelni kell, mivel azok alakja és mérete nem mindig felel meg a további felhasználás követelményeinek. A 2. kategóriába tartozó betontörmelék térfogatának csökkentésére hasznos módszer a betontörés és a betondarálás.
A betondarálás során a bontási hulladék különböző szemcseméretű frakciókra dolgozható fel, amelyek később útalapok, töltések, munkaterületi utak vagy egyéb építési feladatok során hasznosíthatók. Az így előállított zúzott anyag könnyebben tárolható, szállítható és kezelhető, miközben jelentősen csökkenthető a lerakásra kerülő hulladék mennyisége.
A helyszíni feldolgozás további előnye, hogy mérsékli a szállítási igényt és az ahhoz kapcsolódó költségeket. A mobil törő- és rostáló berendezések elterjedésének köszönhetően ma már számos projekt esetében gazdaságosan megvalósítható a bontási hulladék helyszíni feldolgozása és hasznosítása.
Arról nem is beszélve, hogy ha a kitermelt betonanyagot újra felhasználjuk, jelentős költségmegtakarítás érhető el. A megfelelően feldolgozott beton másodnyersanyagként visszakerülhet az építőipari körforgásba, így egyszerre szolgál gazdasági és környezetvédelmi célokat.
A bontási hulladékok szakszerű kezelése és hasznosítása napjainkban már nemcsak lehetőség, hanem egyre inkább alapvető elvárás a fenntartható építőipari gyakorlatban.
